Nagy voltam

Közel 20 éves, kövérként eltöltött pályafutásomtól való szabadulásom története :)

11. hét

Egyszerűen nem tudtam címet kitalálni, mert hű! Mindjárt itt a 12. hét, ami a START program végét jelenti, és én hirtelen pánikolni kezdtem, hogy tejóég, még nem vagyok kész rá, nem lehet, hogy eltelt 3 hónap és nincs mit felmutatnom!... aztán jól tarkón csaptam magam, mert megint hülye vagyok és ilyenkor kijön rajtam a drámakirálynő :)

Ez a 12 hét önmagam megismeréséről szólt, arról, hogy mire vagyok képes, ha igazán akarom. Még nem léptem túl a határaimat, pedig néha már érzem a láthatatlan kerítést és igazából rettegek, hogy hamarosan ki kell lépnem a komfortzónámból, de tudatosan törekszem arra, hogy ezt ne vegyem kényszerítésnek, inkább értsem meg: ez nekem kell ahhoz, hogy valóban magam mögött tudjam hagyni a kövérségem.

Nem vagyok elégedett magammal. Érzem, hogy több van bennem, tudnék jobb és látványosabb ereménnyel szolgálni magamnak és másoknak is, de... - és ez nem a kifogások helye, csak az élet az, ami némiképp beleszólt a dolgokba.

Örülök neki, hogy három hónapom volt arra itthon, hogy az életem részévé váljon a program. Az utóbbi két hét fényében látom azt, ha az életmódváltást szeptembertől kezdtük volna, akkor már feladásra is került volna.

Mert most nehéz.

Most nem találok örömet a főzésben. Nem akarok kreatívkodni, vagy próbálgatni, csak olyan recepteket készítek, amik a lehető legegyszerűbben összehozhatók, ennek köszönhető, hogy egy héten kb. háromszor van almasali, amit imádunk, és szerencsére tíz perc alatt össze is dobható.

Nyűgös a torna. Korán kelek, öt körül, összedobom apának a napi menüt, mire eljutok a reggeli kávéig, csimoták már ébren, vinni kell őket oviba, bölcsibe, tartani bennük a lelket, hogy ne sírjanak, jó helyen vannak, aztán van pár óra, míg megfőzöm nekik a kaját, másnapra magunknak az ebédet, ebédelek is, a tízórai ebben a két hétben nekem teljesen kimaradt, takarítani egy csöppet, mert persze, a gyerekek segítenek, de akkor a legjobb, ha nincsenek itthon, mosni, ruhákat szekrénybe rakni, csip-csup átlagos dolgok, amik viszik az időt, míg meg nem szólal az ébresztő, hogy menni kell értük. Aztán itthon egy kis együttlét, játék, vagy csak kanapén összekucorgós mesenézés, épp, mire van igényü(n)k, vacsora, fürdés, altatás - és már fél tíz van... na ez az az időpont, amikor neki kellene állni tornázni... és van, hogy nem megy.

Nincs is olyan sikerélményem, mint az előző hetekben, amikor öröm volt a mérés, most annak is örülök, ha stagnál a mérleg vagy a centi. Nincs energiám, teljesen lemerültem, valahogy nem találom magam ebben az új rendszerben.

Ráadásul betegek lettek a gyerekek, a bölcsis már kifelé, ő ma már "munkába" ment, az ovist tegnap írták ki egy hétre. Ő a nehezebb eset, lázgörcsös, úgyhogy a múlt heti éjszaka folyton felébredős helyett most virrasztós vagyok, mert félek, olyan kimerült vagyok, hogy ha elalszom, nem ébredek fel, mikor gond van.

És én (a kis betegek miatt) még nem dolgozom. Mi lesz, ha én is bekerülök a taposómalomba (elvileg, ha minden jól megy és a gyerkőcök úgy gyógyulnak, ahogy tervezzük, akkor jövő héttől már szolgálatban vagyok)? akkor mindent, amit eddig napközben csináltam, kénytelen leszek meló utánra vagy hétvégére szorítani... persze, tudom, hogy nem kéne ennyire rágörcsölni, biztos vagyok benne, hogy majd kialakul minden, beáll a rendszer, de most még stresszelem magam rajta, mert utálom ezt a bizonytalankodós, tervnélküli időszakaszt.

Egyébként nem értem, minek van rajtam a rinyamalom... folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapok (ami nagyon szembetűnő, hogy kizárólag férfiaktól - ez most vagy azt jelenti, hogy a férfiak nagyon megnéznek, és olyan élénken él bennük az előtte kép rólam, hogy muszáj megjegyezniük a változást, vagy azt, hogy az életem részét alkotó hölgytársaim inkább a nyelvükbe harapnak, de meg nem dicsérnének :) ).

Két hete az egyik nagyon régi barátnőm szülinapi összejövetelére voltunk hivatalosak. Elnézem a csajszinak, hogy nem tett megjegyzést, egyrészt nem az a fajta, másrészt nem is volt már teljesen józan, mire odaértünk, a férje viszont meglepett, mert búcsúzáskor nagyon megdicsért - hazug lennék, ha nem vallanám be, hogy jól esett a dolog.

Aztán múlt héten a kenyeresboltban jegyezte meg az egyik házban lakó srác ("nagyon lefogytál, igazán csinos és aranyos vagy"), ami leginkább azért esett jól, mert van neki valami beütése, nem teljesen tiszta fialás, és az öt év alatt, mióta itt lakunk ebben a házban, max, ha ötször váltottunk egymással szót, és komolyan mondom, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam :) aztán végigvigyorogtam a napot :D

Technikai adatok (és most nagyon nagyot kerekedett a szemem, mert teljesen arra számítottam, hogy vagy stagnálásról tudok csak beszámolni, vagy még centik is szaporodtak. És láss csodát, az előző méréshez képest (09.10. - erről nem született poszt) nagyon durva a centi csökkenés, 8 nappal ezelőtt az össz veszteségem 73 centi és 9,9 kiló volt, a jelenlegi állapot pedig 81 centi és 10,6 kiló - sose ennél "sikertelenebb" hetet! :) )

Nyak: 35cm (-3centinél tartok)

Bal felkar: 34cm (-3centi)

Jobb felkar: 34cm (-3centi)

Mell: 110cm (-11centi)

Derék: 97cm (-17centi)

Has: 130cm (-11centi)

Csípő/Fenék: 135cm (-14centi)

Bal comb: 74cm (-6centi)

Jobb comb: 73,5cm (-7,5centi)

Bal vádli: 47cm (-4centi)

Jobb vádli: 46,5cm (-1,5centi)

Súly: 109,4 kg (-10,6 kg)

A Zemberrel együtt eddig 107,5 centit és 16,2 kilót fogytunk :)

 

12. hét készülj, jövünk! :)

Nagy az Isten állatkertje...

Általában a gyerekek révén veszem észre, hogy másként forog a föld. Olyankor bűnrosszak, nem fogadnak szót, ellenben minden olyan játékban benne vannak, ami veszélyes vagy kárt csinál, és egyébként is, ilyenkor mintha direkt arra hajtanának, hogy anyát kiidegeljék :)

A napokban viszont az Intenset csoportban is belefutottam nem egy olyan posztba, ami kifejezetten a lázításról szólt, és mint ilyen könnyen elharapózott, végül törlésre is kerültek.

Nem értem, miért kell ez? Van egy ingyenes életmódváltó program a kezedben, amit mások kemény munkával összeállítottak neked, és erre odaszarsz az orruk elé?? Ha nem tetszik, ki lehet lépni, ha tetszik, akkor meg nem beszélsz így... vagy én vagyok nagyon elvakult és fanatikus? A súlyproblémám terén az, hogy belekezdtem az Intensetbe, életem legjobb döntése volt, és most így a 9. héten még mindig tele vagyok céltudattal (sőt, egyre inkább) és vággyal, hogy megmutassam (leginkább magamnak): meg tudom csinálni.

Írtam már, hogy nyilván nekem is vannak gyenge napjaim. Múlt hétvégén nem főztem, szombaton anyóséknál milánói makaróni volt rántott hússal - bevállaltam. Kíváncsi voltam. Lassan ettem, kiélvezve minden falatot, mert egyrészt régen ettem ilyen kaját, másrészt meg nem akartam habzsolni. Hát... azt kell mondjam, csalódás volt. Nyilván, már másként jár az agyam, érzem az ízeket, nem vagyok elnyomva a finomított cuccoktól és édességektől, így sokkal jobban érvényesülnek a zamatok a számban, de azért mégis fura volt, hogy nem járt örömtáncot a testem, hogy végre valami más (egészségtelen) kaja, és nem kívántam rá a kólára sem, holott ez a páros nekem anno 9 héttel ezelőtt kéz-a-kézben járt.

Nagyon durván agymosottá tesz ez a program - persze a szó legpozitívabb értelmében. Valóban érzem azt, hogy túllendültem a holtponton, hogy már kikerültem az elvonási tünet csábereje alól, és ha úgy adódik, simán meg tudom állni, hogy ne egyek vagy igyak olyat, ami nem része az Intensetnek (kivéve persze a tejeskávé - de arról már lemondtam, hogy erről lemondjak :) Inkább elfogadom, hogy ez az én Achilles sarkam, és igyekszem nem bűnként tekinteni rá... mivel az eredményeim nem rosszabbodnak általa, így ez egyfajta szükséges rossz az életemnek ebben a szakaszában).

És hogy mi a legcikibb, a legbosszantóbb, a legszeretnivalóbb és legdühítőbb az egészben? Hogy a Zember, aki nem tornázik, az elmúlt közel 3 hétben nagyon módjával Intensetezett, leginkább bűnözött - még így is fogyott ... én meg: tornázom, csak engedélyezett cuccost eszek, és mégis kezdenek lassabban pörögni a kilók. Persze, nem hajt a tatár, meg minél többet edzem, annál izmosabb leszek és az izom nehezebb, mint a háj, de na... értem én, meg az eszem tudja, de ez aaaannyira bosszantó! ... Közben meg örülök is neki, mert látom hogy vidul fel a pofija, mikor rááll a mérlegre, vagy körétekerem a centit, hogy örül neki, hogy egyre kevesebb a kiló, egyre eredményesebb a diéta, és be kell valljam, egyre helyesebb :) szóval, ha ez kell ahhoz, hogy ő boldog legyen (meg én is), akkor fene bánja, legyen csak könnyű a fogyása. Én úgyis nagyobb vagyok, mint ő, kell is hogy jobban becsüljem a "szenvedést" aminek az árán megszabadulok ettől a súlytól, hogy soha többé még csak meg se legyintsen a kísértés szele, hogy letérjek erről az egészséges, és élvezetes útról :)

Technikai adatok (nekem igazából felesleges volt mérni, mert a visszatartott víz nem távozott még a szervezetemből, de hétfő este volt, hát mértünk):

Nyak: 36cm (-2centinél tartok)

Bal felkar: 34,5cm (-2,5centi)

Jobb felkar: 34cm (-3centi)

Mell: 113cm (-8centi)

Derék: 97,5cm (-16,5centi)

Has: 130,5cm (-10,5centi)

Csípő/Fenék: 137cm (-12centi)

Bal comb: 76,5cm (-3,5centi)

Jobb comb: 74cm (-7centi)

Bal vádli: 49cm (-2centi)

Jobb vádli: 46cm (-2centi)

Súly: 110,9 kg (-9,1 kg)

A Zemberrel együtt eddig 91 centit és 15,6 kilót fogytunk :)

A mélypontokról

Mert vannak... mindenkinek... nekem is.

Bár magamnak is úgy tűnök, itt benn a zárt kis világomban, mintha minden olyan nagyon klappolna, pörögnek lefelé a kilók, megy az étrend, megy az edzés, minden király, pedig nem az... nem mindig az.

Tegnap például nagyon nem volt az.

Kb. 1,5 hónapja találkoztam utoljára az egyik nagyon szeretett barátnőmmel. Azóta véleményem szerint nagyon sokat fogytam. Látom magamon, vannak visszajelzések, nőnek a ruháim... és mégsem kaptam legalább egy: hűamindenitnekiháttemitcsináltálmagaddaldejólnézelkibaszki! felkiáltást se tőle...

Nyilván nem haltam bele, de azért hiányzott, és rosszul esett.

Délután elpanaszoltam magam anyámnak, aki jól megvígasztalt: ne haragudj kicsim, elhiszem, hogy jók az eredményeid, de annyira nem látványos... basszus :(

Igen, tudom: ugyanazokat a ruhákat hordom, amiket eddig vagy amiket 8 héttel ezelőtt is hordtam. Már nem emlékszem (vagy nem akarok emlékezni), melyik évjárat volt az az időszak, amikor a méretemhez igazodó ruhákat viseltem, amióta a kövér eszemet tudom, azt preferáltam, ha a hordott ruha (minimum) egy mérettel nagyobb, mint én: ne feszüljön, legyen nagyobb, takarjon... de nem hiszem el, hogy a lógó ruha és a lógó ruha között nem látszik a különbség :(

Van olyan nadrágom, amit már nem tudok felvenni, mert olyan szinten lóg rajtam, hogy hiába kötöm meg a derekát, már én is szégyellem magam benne. Előfordul, hogy nézegetem a csinosabb felsőket-ruhákat, 52-54-ről indultam, jelenleg 46-48 vagyok, vagy máshol a 4XL helyett méretileg már csak 2XL kell. Szeptemberben muszáj lesz kicsit beruházni pár kisebb darabra, mert 17.-től újra dolgozom, és a főnök titkárnője nem lehet ennyire lelakott proli kinézetű valaki (amilyen voltam egyébként az Intenset előtt, csakhogy oda már nem szeretnék visszajutni mégegyszer), de van még két hetem formálódni, mielőtt kidobok egy csomó pénzt olyan ruhákra, amik max 2-3 hónapig lesznek jók rám.

Nyilván azzal is tisztában vagyok, hogy a mostani mesim meg a telihold, meg a stressz, ami tudatalatt munkálkodik, némileg ingerültebbé és érzékenyebbé tesznek, így felveszek dolgokat magamra, amiket máskor talán könnyedén hárítanék, vagy olyasmit is látok-hallok bele dolgokba, amik nincsenek is.

Tegnap mégis kicsit meghaltam. Egész nap küzdöttem az édesség utáni vágyammal. Kínzó érzés, akartam enni... mindegy, bármit, ami nem egészséges, csak édes legyen... Kibírtam, nem engedtem a vágynak, paradicsomot zabáltam két pofára.

Elővettem a képeimet, mert már van előtte-utána fotóm... igen: fehérneműben brutális a változás, mégis folyton megkérdeztem a Zembert: ugye látszik? vagy miért nem látszik? Hisz ott van - vagyis nincs, mert elfogyott...

Elkezdtem a tornát, bemelegítettem, aztán ráhagytam - mi a francnak, ha úgyse érnek semmit a törekvéseim? Térültem-fordultam, mégis nekiálltam, és végigcsináltam, mert nem másnak tornázom, hanem magamnak. Én akarok lefogyni, én akarok jó alakot, én akarok csinos ruhákat, én akarok egészséges szervezetet - mert megérdemlem.

Úgyhogy megráztam magam, "felálltam és felvettem a koronámat"... még nem vagyok túl a mélyponton, de már felfelé vezet az utam.

Eszem a játékon, szemem a labdán...

Emelem a tétet: Crazy5K és újabb 10 kiló mínusz

Most már hivatalos.

Elértem a magam által augusztus 31.-ig kiszabott -10 kilós súlyvesztést (mai napon, amikor a vöröshadsereg már ostrom alá vette habtestem, mértem egy 109,7-es súlyt - nem egyszer, többször - három alatt meg sem állok), így itt az ideje egy újabb mérföldkő kijelölésének.

Sokszor hallom, nagy súlyból könnyű fogyni - igazat kell adjak ennek a bölcsességnek. Ez a tíz kiló úgy röppent le rólam 7 hét alatt, hogy nem okozott számomra semmi megerőltetést, és többet ettem, mint tornáztam. Ha a másik bölcsesség is igaznak bizonyul, miszerint az izom nehezebb, mint a zsír, kénytelen leszek keményebbre venni a figurát, így most *dobpergés* a következő 10 kiló elvesztésének határidejét 2018. november 30.-ig vállalom teljesíteni.

Nagyon kacérkodom a gondolattal, hogy egy újabb két hónapos kihívásnak vessem alá magam, de ismeretlen (kis háromévesem jövő héten kezdi az óvodát, a kétéves kishercegnőm pedig a bölcsit - fogalmam sincs, mi lesz a jövő héttől, nem merek semmit tervezni) és nehezített ismerős (visszamegyek dolgozni, a munkahely és a pozíció a régi, a telephely és a kollégák újak) pályák felé veszem az utam, kell egy kis idő hát, hogy belerendeződjünk ebbe az "anya is dolgozik" felállásba.

Ráadásul nem akarom magam felesleges nyomásnak kitenni, örülnék neki, ha a következő tíz kiló is ilyen kellemes hangulatban távozna tőlem, nem akarok egy stresszhintába beleülni - azzal magam felé fordítanám a fegyvert és csak a falat kellene megkeresnem, amire kiloccsanthatnám az agyvelőm.

Tornában jelenleg a 3-4. hetit nyomom, de jövő héttől váltok az 5-6-ra főleg, mivel Rómeótól új levél érkezett :) És tudom, hogy ez egy programozott marketingcucc, de nem tudom nem magaménak érezni a szavait, nem tudom nem azt érezni, hogy igen, ezt csakis nekem írta: "Kutatások szerint 66 nap kell, hogy az új szokások teljesen rögzüljenek és az életed természetes részét képezzék. Hamarosan túl vagy a 66. napon – és a fogyásod összes misztikuma nem más, mint a kitartásod."

A 66. nap nekem szeptember 12-re esik, de én már úgy érzem, hogy az Intenset életmódváltó programja olyan szinten behálózza az életem, hogy már nem akarok letérni erről az útról (úgy illik, hogy legalább magának ne hazudjon az ember, szóval most be kell valljam, hogy 3x annyi paradicsomot ettem meg ma, mint ami talán egész hétre elő lehet írva, mert olyan édesség utáni vágyam van, hogy azt nem is tudom szavakkal kifejezni :) Persze, agyilag tisztában vagyok azzal, hogy ez a kívánósság a vérveszteségnek köszönhető, de szar érzés, hogy nem tudom kimozdítani a gondolatot a fejemből és csak vágyok-vágyok-és aaaannyira vágyok egy csokira...), hiszen úgy elröppent ez a két hónap, és ha kitartok, talán már félévnyire se vagyok az álomsúlytól.

Továbbra is gondjaim vannak a 13. lépéssel, a vizualizációval. Talán még sosem láttam magam ennyire tisztán (még ha néha nem is hiszek a szememnek), mégsem vagyok képes elképzelni magam vékonyabban - vékonyan, ekkora súlytöbblet nélkül. Az egyik csoporttag (S.Lné. Gyöngyi) posztolt minap fotókat és basszus - a 2000ben készült fotóján egyszerűen felismerhetetlen. Semmi hasonlóságot nem látok azzal a kövér (nem molett, nem töltöttgalamb, hanem kövér) nővel a mostani vékony, izmos képein... ez a program, a fogyás, a bőrvisszahúzódás olyan szinten megváltoztatja még az arcvonásokat is, hogy elképzelni se tudom, mi lesz belőlem a végén :)

Úgy veszem, ez a bábidőszak, aztán, ha kikelek, mint egy szépséges pillangó, majd elborzadva (ugyanis kizárt dolognak tartom, hogy ezt a témát valaha is fogom tudni csöndes nosztalgiával kezelni) nézem vissza a mostani kövér képeimet (nem mintha a jelenben ne tudnék tőlük elborzadni :) ).

Ja, és majdnem elfelejtettem :D én a nagy antifutó és holtsúlyt jelentő seggel rendelkező száznemtízkilós, én beneveztem a Crazy5k-ra :) A Zemberem azt mondta, vár a célnél egy törölközővel, hűtőtáskával, meg egy másik tüdővel :D Nem szándékozom végigfutni, bár lehet, hogy egy kényelmes tempóban menne a kocogás :) De elhatároztam, hogy élvezni fogom - elvégre mikor máskor van lehetősége egy felnőttnek felfújt játékokra mászni? :D

Technikai adatok a 7. hetet követően (bár majdnem felesleges, mert a mesi miatt falsok az adatok):

Nyak: 36cm (-2centinél tartok)

Bal felkar: 34,5cm (-2,5centi)

Jobb felkar: 34cm (-3centi)

Mell: 113cm (-8centi)

Derék: 99cm (-15centi)

Has: 132cm (-9centi)

Csípő/Fenék: 138cm (-11centi)

Bal comb: 76cm (-4centi)

Jobb comb: 74cm (-7centi)

Bal vádli: 47cm (-4centi)

Jobb vádli: 45,5cm (-2,5centi)

Súly: 111,2 kg (-8,8 kg)

A Zemberrel együtt eddig 91,5 centit és 14,3 kilót fogytunk :)

Nyaralás az Intensettel? Simán!

Szóval, voltunk nyaralni... négy napot... egy 2 és egy 3 évessel nem mertünk több időre, majd jövőre.

Lakókocsiban laktunk egy kemping parkban (Vadvirág Kemping Balatonszemes - bátran ajánlom minden családosnak, mert mi ugyan lakókocsi+sátor kombó vendégszeretetét élveztük, azért vannak kis bungalók is, ahonnan nyilván nem kell kb. 200 métert sétázni, ha vécézni vagy zuhanyozni akar az ember), naggyon-nagyon jó volt, (harmadnapra már én is tudtam élvezni, mire anyának is sikerült lelazulnia és nem véresen komolyan vennie magát), de legalább olyan örömmel jöttünk haza, mint amennyire bántuk, hogy csak négy napot mertünk bevállalni.

Teljesen felkészültnek éreztem magunkat, ráment ugyan a szombatom, de a négy napra előre lefőztem 2x négy menüt, a kedvencekből persze, amik aztán be lettek fagyasztva és csak azon a napon lettek elővéve, amelyiken megenni szándékoztuk őket. Ezen kívül csak Intensetes hozzávalókat vittünk, pufirizst, abonettet, zöldségeket, mozarellát, túrót, cottage cheese-t, tojást.

A Zember nem zavartatta magát, kólát ivott, meg evett nem Intenset cuccost is, én azért 99%-ban tartottam magam a keretekhez, még ha kalóriában néha túl is szaladtam, mert mérleget nem akartam vinni, ennyire azért nem vagyok fanatikus, szóval a reggeli-tízórai-uzsonna-vacsora dögrammok nem voltak halálpontosak, így nyilván nem volt pontos a kalória-fehérje-CH tartalom sem.

Meg is lett az eredménye, hiszen a Zemberemmel ellentétben, aki 88 kilóról visszament 90 egész akármennyire (mondjuk ezért nem csak kizárólag ez a négy nap a hibás, hiszen mióta szabin van, azóta kicsit elengedte magát, ennek eredménye ez a plusz két kiló), én csak az említett 110,4 helyett most 111,2-őt mértem, de nem ugyanabban a ruhában, nem ugyanabban az időben, mint amikor szoktam, szóval nem vagyok kétségbeesve vagy valami, elvégre van még egy szigorú hetem augusztus 31.-ig :)

Tornázni egyáltalán nem tornáztam ezen a héten.

Nem lehetetlen hát nyaralni menni és keretek között maradni, csak egy kicsit rá kell gyúrni, és kitartani.

Intenset minden körülmények között :)

Az első mérföldkő pipa - bátran hirdetem hát az igét :)

Bizony-bizony... van még hátra egy hetem augusztus 31.-ig, és már megvan (pontosabban múlt héten megvolt) az első 10 kiló mínuszom :) (a heti mérlegelés kimaradt, mert a Balcsin voltunk - erről majd írok még -, és mielőtt elindultunk, 110,4 kg voltam, most 111,2)

Az elmúlt 7 hét alatt nem koplaltam, nem szenvedtem, jókat ettem, néha tornáztam ... és mégis fogytam. Kilóban sem kicsi a szám, vagyis tíz kilótól én még sose szabadultam meg ilyen rövid idő alatt, de centiben valami brutál a változás. Hosszú idő óta most jött el az a pillanat, hogy szívesen nézek magamról fotókat. Külön Intenset mappám van a gépen, ahova beteszem időközönként a képeket, és ahogy eltelt egy hónap, megnéztem a változást... huh... persze, látom én a tükörben, érzem a ruhákon, de így képen látni az ugyanabban a ruhában, ugyanazzal a beállításokkal lőtt képeket, hát valami elképesztő a különbség! és ez még csak egy hónap eltelte után ...

Istenem, sírva fakadtam, mikor megláttam, és most is bekönnyezett a szemem, mert annyira nagyon régen nem szeretem már magam, hogy ez az eredmény letaglózott. És még csak félúton vagyok a Start programban és még előttem áll a többi formáló és erősítő. Általában nincs bajom azzal, ha meg kell fogalmaznom a gondolataimat, és most mégis küszködök.

Feldobták ma a napomat. Van egy kis Favorit pékség a szomszédos házban, szeretek ide járni. Az életmódváltásunk kezdetén a jóféle Falusi kenyérről átszoktunk először a Wellness cipóra (nem teljes kiőrlésű ugyan, mert van benne a rozs mellett búza is, de lassú felszívódású CH-t tartalmaz és egy héten egyszer vettünk, 500grammos kiszerelésben van, jó az állaga, finom az íze, és a hét vége felé pirítósnak is tökéletes), most pedig kipróbáltuk a 7 magvas rozsos cipójukat (hát valami bűnösen finom íze van, ebből viszont úgy néz ki nem lesz elég egy héten egyszer venni, mert a gyerekeknek is bejött :) ). Lényeg a lényeg, hogy egy héten egyszer biztos megyek a kenyérboltba, így volt ez ma reggel is.

És rákérdeztek, hogy mit csinálok, mert nagyon sokat fogytam, és mondani akarta az eladó már hamarabb is, csak vagy sokan voltak, vagy mi siettünk, de hogy nagyon jól nézek ki :) Én meg nekiálltam jól téríteni :) Elmondtam, hogy Intensetesek lettünk, beszámoltam az eredményeinkről, megadtam a blog címét, és hívtam őket, hogy csatlakozzanak. És annyira jól esett, hogy most már van annyira látványos a dolog, hogy meg is jegyzik :) Madarat lehetne velem fogatni :)

(és csak zárójelben, de pont ma volt egy HP, mert én az ilyen buta embereket nem tudom - és nem is akarom - név szerint megjegyezni, aki azt mondta, a program önmagában nem jó, mert nem lehet minden emberre ráhúzni ugyanazt a diétát... kicsit feldühödtem rajta, mert nincs még egy hónapja sem, hogy regisztrált a csoportba és már azt hiszi magáról, hogy mindent tud. Hát marhára nem... Szerencsére azóta törölték a posztját - hogy magát a nőszemélyt is, azt nem tudom, mert nem jegyeztem meg a nevét, nem tudom visszakeresni - mert nincs szükség az ilyen buta emberekre. Mert vannak köztünk olyanok, akik még nem határozták el magukat, vagy nem úgy  - olyan ütemben indul be a fogyásuk, mint másoknak, vagy stagnálnak - és azok az ilyen posztoktól meghátrálhatnak vagy feladhatják... és ez nem jó, mert egy olyan eszközt dobnak el maguktól, ami pedig meg tudná változtatni az életüket)

5. hét letudva

Megkaptam a 7-8. hétre való edzéstervet, ami azért gáz, mert én még mindig az 1-2-őt csinálom :) Ami nem gáz, max nem annyira látványos az átalakulás, mert ezt már ismerik az izmaim, így nem fejlődnek tovább, viszont nekem meg szükségem van a sikerélményre, hogy végig tudom csinálni a tornát. Tegnap csak azért választottam ezt, mert tudom, hogy képes vagyok 20-25 perc alatt lenyomni, és nem volt több időm rá, ma viszont újra előveszem a 3-4. hetit, aztán adsza neki. Rómeó szerint az emberek többsége, bármilyen programról is legyen szó, a felénél kihullik, és mi most járunk a Start program felénél, de eszünk ágában sincs kiszállni :)

Nincs miért feladni, mert nagyon jól haladunk.

A múlt hétvégén strandon voltunk. Nem, még nem jött el számomra a bikiniszezon, de nem éreztem magam rosszul, sőt, mondhatni jól éreztem magam... pedig a fürdőruhás megnyilvánulások nem a kedvenceim. Tetszett, hogy ha nem is lapos a hasam, de behúzható, és leginkább belsőleg vettem észre magamon átalakulást: míg eddig mindig úgy mentem el strandra, hogy azt mondogattam: leszarom, hogy van nálam is kövérebb nő és mégse szégyelli magát, csak én ne lennék kövér, addig most ha nem is folyamatosan ez járt a fejemben, de eszembe jutott sokszor: jövőre ugyanekkor már bikini lesz rajtam és marha jól fogok kinézni. Pamuki Zsani, az Intenset egyik hétköznapi hőse lett az én hétköznapi hősöm is, az ő mintájából (is) merítek erőt. A súlytöbblet közel húsz év alatt jött fel (2003-ban már nem voltam ötven kiló, de még vállalhatónak mondanám magam, szóval igazából tizenöt év az a húsz), és az a gondolat, hogy mindettől megszabadulhatok akár egy év alatt is - hát az valami mámorító.

Van, hogy mondanom kell magamnak, hogy nem nehéz, nem jár lemondással, mert mindössze a berögzült, rossz szokásoknak kell búcsút mondani, és van úgy is, ha vétkezem, már nem esik olyan jól, mint amennyire előtte vágytam rá. Meg lehet oldani a nyaralás alatti Intensetet is, vittük kis dobozban a répás fasírtot rizzsel hűtőtáskában a majsai strandra is, ahogy Hajdúböszörmény is el tudta viselni a traktorhúzó verseny kellős közepén, hogy a lépcsőn ülve pufirizst együnk cottage cheese-zel meg paradicsommal, miközben körülöttünk nem csak a traktorok füstje, hanem sült kolbász és kenyérlángos illata is száldogállt. Igen "bűnöztem" is: ettem fagyit, jégkását is és tejjel ittam a kávémat - mégse vagyok hajlandó rosszul érezni magam tőle, vagy bűntudatot érezni. Eszem a játékon, szemem a labdán - most is és mindig. Hétfőtől újra a ringben, kilengés nélkül. Viszont a mogyorós zacsi kikerült a konyhapultra. Amíg a kamra polcán ücsörgött, folyamatosan járt a pofája, mióta szem előtt van, mélyen kussol ... úgy néz ki könnyebb nemet mondani a kísértésnek, ha folyamatosan látom :) Tudom, nem vagyok normális ... de sose voltam az, szóval emiatt most nem követek el öngyilokot :)

Technikai adatok az 5. hetet búcsúztatva:

Nyak: 36cm (-2centinél tartok)

Bal felkar: 34cm (-3centi)

Jobb felkar: 34cm (-3centi)

Mell: 114cm (-4centi)

Derék: 98,5cm (-15,5centi)

Has: 130cm (-11centi)

Csípő/Fenék: 139cm (-10centi)

Bal comb: 78cm (-2centi)

Jobb comb: 73cm (-8centi)

Bal vádli: 48,5cm (-2,5centi)

Jobb vádli: 46,5cm (-1,5centi)

Súly: 112,7 kg (-7,3 kg)

A Zemberrel együtt eddig 86 centit és 13,3 kilót fogytunk :)

Dögrováson az önutálat

Négy hete (egészen pontosan ma pont egy hónapja), hogy elkezdtük ezt az életmódváltósdit. Én a nem kitartós, mert eddig bármit próbáltam, nem jött be (persze, hogy nem, mert azokat nem csináltam, csak próbáltam), most meg négy hét alatt olyan súly közelébe kerültem, ahol utoljára három évvel ezelőtt, a kisfiam születése után tartottam. A 110 kiló jelenleg célkitűzés, a legutóbbi mérlegelés szerint már csak 3 kilóra vagyok tőle (igazából még kevesebbre, mert most, hogy vége a vörösmegszállásnak, távozik a víz, így a ma reggeli mérlegelés szerint már csak 112,4 kiló voltam), és ezt néha egyszerűen még nem is hiszem el... hiszen nincs koplalás (na az az, amit én nem bírok, én nem a féltékenységtől zöldülök be, hanem az éhségtől, és ha Hulk egyszer kijön... Isten mentsen meg mindenkit a környezetemben), a napi öt étkezés számomra egyáltalán nem megterhelő, ezek szerint jól válogatom össze a kajcsikat, mindig a szám ízéhez megfelelőt: ha édesre vágyom, édeset eszem, ha sósra, sósat.

Van torna: igen. És be kell valljam nagy őszintén, ha már úgyis így magam közt vagyok, hogy bizony elég gönye voltam a legelején. Persze ezt akkor is éreztem, hiszen emlékezetes pillanat volt a 3. hét 3. napja, amikor is sikerült végigcsinálnom az aktuális sorozatot, de a legdurvább pofáncsapás az volt, mikor e hét hétfőn úgy döntöttem, hogy megítélésem szerint nem állok készen az 5-6. heti edzésprogramra, így inkább visszatérek a kezdetekhez, és ledöbbentem, hogy nyakig taknyosan, zúgó fejjel, dögmelegben, betamponozva, este nyolckor úgy lenyomtam az edzést, hogy bemelegítéssel-nyújtással együtt nem volt 30 perc - na az beégett nálam.

Én, aki nem szeretek igazán mozogni, úgy haspréseltem, hogy nem kellett megállni tíznél, és nyögni, hogy baszki, még mindig van tíz és ez csak az első kör volt, akinek nem remegtek a karjai a harmadik kör fekvőtámaszától se, aki úgy emelte oldaltartásban a lábát, mintha mindig is ezt csinálta volna (huszonkettőnél tartottam, mikor rájöttem, hogy egyszerre csak 15 kell), akkor valami olyat éreztem, amit eddig még nem: örömöt :) Örömöt attól, hogy mozgok, attól, hogy meg tudom csinálni. És igen, patakokban folyt a víz rólam, és hazudnék, ha azt mondanám, nem fújtattam úgy, mint Thomas a gőzmozdony, de megcsináltam! És marhára felpörögtem tőle :) Mert odavertem neki, és még élveztem is :)

És belenézek a tükörbe és már nem azt a zsírpacnit látom, ami egykor én voltam, hanem azt látom, hogy apad a kapaszkodóhájam (tudod, az a réteg ott a csípőd és a derekad között, amibe bele tud a Zember kapaszkodni, ha dönget hátulról), simulnak a hurkáim (még mindig megvan, de már nem olyan mély hátul a derék és a lapocka között), hogy fogy a hasam, a nagy utált kötényhasam, amit már hatékonyan tudok elrejteni egy feszes nacival... tudok úgy tükörbe nézni, hogy nem hányom el magam az undortól... könnyes a szemem, mert ez olyasvalami, amit el se tudtam volna képzelni magamról egy hónappal ezelőtt.

És fotózok... mert nem hiszek a szememnek, mert a változás napról napra következik be, és akarok lenni olyan a csoportban, akire majd egy év múlva visszaírnak és fel-fel emlegetnek, hogy ki is volt az? Ja igen, emlékszel rá? Ötven kilót fogyott és marha jól néz ki. És megtartok magamról minden fotót, mert kell, hogy lássam, mi az az állapot, amibe én soha-soha többé nem szeretnék kerülni.

Jelenleg itt tartok:

Nyak: 36,5cm (-1,5centinél tartok)

Bal felkar: 36,5cm (-0,5centi)

Jobb felkar: 35cm (-2centi)

Mell: 117cm (-4centi)

Derék: 100cm (-14centi)

Has: 131cm (-10centi)

Csípő/Fenék: 140cm (-9centi)

Bal comb: 79cm (1centi)

Jobb comb: 74,5cm (-6,5centi)

Bal vádli: 48cm (-3centi)

Jobb vádli: 46cm (-2centi)

Súly: 113,4 kg (-6,6 kg)

A Zemberrel együtt eddig 75 centit és 12,6 kilót fogytunk :)

Az ötödik hétben bandukolunk :)

Az edzésről

Eddig ezt a témát csak nyomokban érintettem, pedig elég nehézkes része az életemnek.

Mondjuk ki, úgyis vissza lehet majd számolni a végén, 120 kilóról indultam... ez nagy súly... nagy test, sok háj, nehézkes mozgás.

Nem vagyok egy aktív véglény... már ami az edzésszerű mozgásokat illeti, mert persze, fellépcsőzök a hatodikra (108 lépcső, baszki...), ha a kis szörnyetegeim azt igénylik, meg nem sokat ülök egész nap, mert folyamatosan megyek velük-utánuk, sokat sétálunk, kavicsos a játszóterünk (és akkor ezt nem is ragozom tovább, ez az infó önmagáért beszél - igen, ha láttál már kövér nőt egy piros-fekete babakocsit maga után vonszolni, na az én voltam), de az edzés, mint mozgásforma jó ideje nem az életem része (ez se igaz teljesen, mert decemberig heti két alkalommal jártam zsírégetésre egy edzőterembe, edzővel, meg játékostársakkal, meg minden, szabályosan...), lényeg az, hogy így, ahogy most csinálom, így még nem csináltam sose.

És ezt érzi a testem.

És kiabál, hogy nem jó neki közben... és kiabál, mert jól érzi magát utána, és ez hülyén hangzik, de tényleg így van.

Ma volt az első nap (igen, 3 hét + 3 nap kellett hozzá), hogy végigcsináltam egy edzést. Igaz, hogy voltak közben hajlítások (négyütemű lépegetve, a fekvőtámasza könnyített női, a 30mp-esek nálam jó eséllyel max 15 mp-esek voltak, mert magamban számoltam, nyilván minél jobban remeg a testem, annál gyorsabban, az ugrálókötelezésimitálást kihagytam (a cici és a kötényhas még mindig nem preferálja), helyette viszon dupla kitörést csináltam), de végigcsináltam a sorozatot annyiszor, ahányszor az elő lett írva.

És mérhetetlenül büszke voltam magamra.

Na nem közben, mert közben még a gondolataim is ontották magukból az izzadtságot és a csoportban oly népszerű "sír a zsír" kifejezést egy új szintre juttattam, de utána... miután feküdtem a földön és próbáltam kitalálni, hogy vegyek levegőt anélkül, hogy fájna, na akkor büszke voltam :) Mert megcsináltam...

Mert kemény napunk volt ma is, és már elmúlt nyolc óra is, mire odáig jutottam, hogy edzésre gondolhassak, és még nem vacsiztam... és mégis megcsináltam.

Ilyenkor szeretem magam (bár... ha belegondolok, nincs értelme, mert Sheldon vagyok.. ha valamire rákattanok, arra rá vagyok kattanva... és akkor nagyon súlyos valaminek kell történnie, hogy arról a valamiről leakadjak. És most az Intenset nagyon beégett), szóval ez a szeretem magam érzés nem túl reális, de remélem, mire letelik a 12 hét, ez már egy általános állapot lesz nálam :) és nem a rögeszmém kivetülése :)

Pillanatnyilag jól érzem magam a bőrömben, és tudni kell rólam, hogy ez nem sűrűn fordul elő velem, szóval ismét egy piros pont az Intensetnek és a program megálmodóinak :)

Ha anya boldog, mindenki boldog

Az egyik Intenset társamtól vettem ezt az idézetet. Hallottam én már ezt, és igaznak is tartom. Nem vagyok híve a női egyenjogúságnak, de annak se, hogy az asszonynak a konyhában van a helye, az viszont biztos: ha a családban az anya nem kiegyensúlyozott, az bizony rányomja a bélyegét az egész családra.

Tegnap hazajött a Zember a munkából, én épp konyháztam (nekem valahogy az jön be, hogy mindennap megfőzöm a másnapi kaját, elvégre csirkemell, hipphopp kész van, és friss és mindennap más kajcsit eszünk), hátrafordultam hozzá és mosolyogva adtam neki puszit... ő meg megjegyezte, hogy szeret úgy hazajönni, hogy mosolyogva várom.

Ha én nem vagyok ideges, akkor nagy a valószínűsége, hogy senki más sem az... persze, mint mindenben, ebben is van kivétel, van az úgy, hogy egyszerűen fordítva forog a föld, armageddon hangulatba kergetve mindannyiunkat.

De tény: ha én derűs vagyok, azt ragasztom a többiekre is, és fordítva... szóval nagggyon igyekszem derűsnek lenni és maradni...

Ami valljuk be, nem egyszerű. A két gyerek egyenként is energiabomba, ketten együtt meg brutál, hogy mit képesek véghezvinni. Igyekszem minden nap foglalkoztatni őket, vinni mindenhova, fárasztani, hogy nap közben legyen legalább egy-másfél órám nyugiban, amíg alszanak. És nem, ilyenkor nem tudok edzeni, legtöbbször a levegőt is óvatosan veszem, nehogy felébredjenek. Szóval az edzés marad estére, ha jó napunk van, akkor, mint tegnap, közösen megcsináljuk (és itt visszatérek a korábbi posztomra, amikor azon sírt a szám, hogy nem lehet együtt edzeni a gyerekkel... de, lehet, csak egy kis derű kell hozzá, nem pattanásig feszült idegek, amikor azt várod, hogy a fizikai leterhelés majd jól kiszedi belőled a feszültséget), és jókat nevetünk azon, ahogy a 2 és 3 éves együtt melegít veled és rötyögnek a nekik minden bizonnyal fura mozdulatokon :) Aztán igyekszel nem hulla lenni, mire elaltatod őket :)

Néha nehéz... kölcsönösen tartjuk a Zemberrel egymásban a lelket, van, hogy ő gyengül el és panaszkodik, van, hogy én rinyálok, de kitartunk.

Mivel átlagosan egy héten egyszer előfordul, hogy valaki rákérdez a csoportban a kávéra, és hogy lehet e fogyasztani, engedélyeztem magamnak annyi bűnözési lehetőséget, hogy iszok kávét. Úgy, mint régen... sok tejjel. Igazi, zsíros, tehéntejjel. Annyit változtattam, hogy csak fél bögrényit nyomok le egy nap, de az a pár pillanat a napom csúcspontja :)

Egyébként nem érzem azt, hogy bármiből is kimaradnék (igen, most hallom, hogy ordít a paprikás bundába forgatott mogyi a kamrapolcon, amiért a minap bementem, szemeztem vele egy darabig, agyhullámaimmal közvetítettem neki, hogy pofádlaposputtanaésmostjólbefogod,mertúgyjársz,mintamolyosfehérlisztéskukábakerülsz, aztán nagy lelkierőről téve tanúságot, kihátráltam, tartva a szemkontaktust, és szép csendben rácsuktam az ajtót), szóval, oké, ennék ilyeneket, nyilván 3 hét máshogy étkezés nem mentesít a múlban elkövetett rossz szokásaimtól, de nem halok bele a nasihiányba. Néha jobb, néha rosszabb, mikor épp milyen hangulatban vagyok...

Már vannak kedvenc kajáim az étrendből, amiket előszeretettel ismételek meg egy héten akár többször is (most komolyan: az egész család tudja, hogy nem szeretem a májat, nem is szoktam enni, valahogy nem jön be az a fura íz a számban, amit a máj hagy benne, de a női diéta 14-es ebédjét az elmúlt öt napban kétszer készítettem el, és ettem belőle olyan jót, hogy az valami frenetikus), és persze van úgy, hogy nem a megadott recep alapján készítem el a menüt (a legjobb példa rá pölö a 9-es ebéd, ahol az édesburgit kockára vágva megsütöttem, a csirkemellet is kockázva pirítottam, így lett belőle brassóiszerűség, a paradicsomból meg csináltam mozarellás salátát joghurt öntettel), mert jók az alapanyagok és szabadon lehet őket variálni, ha van az embernek egy kis fantáziája.

És barátkozom a céklás brownie gondolatával, mert a céklát nem szeretem, a browniet viszont igen és hiányzik egy kis sütemény, szóval, miért ne lehetne jó, ha már engedélyezett?

Méretkeztünk:

Nyak: 35cm (-3centinél tartok)

Bal felkar: 36cm (-1centi)

Jobb felkar: 34cm (-3centi)

Mell: 114cm (-7centi)

Derék: 101cm (-13centi)

Has: 135cm (-6centi)

Csípő/Fenék: 140cm (-9centi)

Bal comb: 78cm (2centi)

Jobb comb: 74,5cm (-6,5centi)

Bal vádli: 49,5cm (-1,5centi)

Jobb vádli: 46,5cm (-1,5centi)

Kilót (jól mérő mérleg nem lévén) nem mértem.

A negyedik hétbe léptünk (terveim között szerepel az egy hónapos debütálás alkalmával fotót is készíteni, de megosztani nem biztos, hogy fogom, azt addig nem szeretnék, míg három számjegyes vagyok :) önmagam és mások védelme és lelki nyugalma érdekében persze).

A három eltelt hét vesztesége számokban: én összesen 53,5 centit vesztettem, a Zember 21,5 centi mínusznál tart... mínusz 6 kiló mindkettőnknek megvan.

Fiiiiinom :)

Powered by Blogger.hu